Mindig azt javaslom ügyfeleimnek: csak akkor használjanak szignót, ha az a dokumentum, amit aláírnak nem bír túl sok jelentőséggel.
A szignó általában egy nagyon rövid terjedelmű „írásmű” viszont ugyanazt jelenti, mint az aláírás: tudomásom van arról, amit aláírtam.
A legtöbb szignó egyszerű, néha csak egy vagy két betűből és némi „kötőanyagból”, vagy néhány olvashatatlan vonalkombinációból épül fel. Egyszerűsége és rövidsége miatt jól megfigyelhetőek az apróbb részletek is – ettől kezdve nem kell más, mint ügyes kéz és némi gyakorlás (attól függően mekkora a tét) és már kész is az akár felismerhetetlen hamisítvány!
Még jobb helyzetben van a másoló, ha a névtulajdonos az egyszerű, rövid szignóját is mindig másképp írja, mert akkor szerencsés helyzetben az általa készített másolat véletlenül beleillik az eredeti aláírások írásvariációi közé.
Persze ha van egy bonyolultan felépített, nagyon begyakorolt, esetleg némi furfangot sem nélkülöző szignónk, akkor használhatjuk bátran! Ember legyen a talpán, aki azt lekoppintja! Ha mégis megpróbálják, akkor a hamisítás ténye nagy valószínűséggel megállapítható.